Idővonat Alapítvány
Kereső
Keresett szöveg
Hírlevél
e-mail cím
Idővonat Olvasótábor 2011
 
 
Beszámoló a 2011-es táborról
 
 
„Képzelet és valóság”
az alkímistáktól a vámpírokig
Pécsett és Baranyában…
 
  - művelődéstörténeti játék és program  -
 
2011-ben az "IDŐVONAT" Olvasótábor Közhasznú Alapítvány Kuratóriumának, illetve a tábor szervezőgárdájának köszönhetően – július 25. és július 31. között a XXIV. NEMZETKÖZI „IDŐVONAT” OLVASÓTÁBORBAN – összesen 36 főt táboroztattunk a pécsi Pollack Mihály Szakközépiskola, Szakiskola kollégiumában. A résztvevő gyerekek közül 5 fő a határon túlról: Szlovákiából (Selice - Szelőce) érkezett.
A táborvezetőség létszáma 10 fő volt: ebből 1 fő a határon túli magyar gyermekek kísérő tanáraként, 3 fő pedig gazdasági-ügyintéző, illetve szakmai vezetőként segítette az olvasótábor megvalósítását. A gyerekek csoportvezetői gyakorló fiatal pedagógusok voltak (5 fő).
 
Az előző évekhez hasonlóan, tábor-előkészítő munkánk meghatározó része: az anyagi feltételek megteremtése volt. Ez a feladat tulajdonképpen már az elmúlt évi tábor kiadásainak lezárása után elkezdődött. Összesen 14 pályázatot adtunk be, s elküldtünk száznál is több támogatáskérő, illetve reklám- vagy szóróanyagkérő levelet, valamint telefonon és személyesen tárgyaltunk intézményekkel, szervezetekkel és vállalkozókkal.
 
 
P R O G R A M U N K R Ó L
 
Képzeletbeli „IDŐVONAT”-unk utazói ebben az évben Pécs és Baranya megye mondáival, mítoszaival és legendáival ismerkedhettek meg. A tábor vezetői gyakorló pedagógusokként tisztában vannak azokkal a kihívásokkal és nehézségekkel, amikkel az ilyen korú gyermekek oktatásánál meg kell oldani. Az idei táborozás célja volt, hogy a gyermekek ráeszméljenek arra, hogy hétköznapi környezetük is számtalan olyan csodálatos, fantasztikus történetnek otthona, melyről eddig csak korunk népszerű és kedvelt ifjúsági regényeiből hallottak (Alkonyat, Da Vinci-kód, Harry Potter). A programunk címe is ezt a célt hivatott alátámasztani: „Képzelet és valóság” - Az alkímistáktól a vámpírokig Pécsett és Baranyában…
 
Terveink szerint ezen ismeretek átadása elősegíti, hogy a táborban résztvevők olyan felnőtté váljanak, akiket érdekel saját lakóhelyük történelme, kultúrája és nemzeti hagyományai. Alapvető célunk volt, hogy komplex művelődéstörténeti ismereteket nyújtsunk, a gyerekek történelem szemléletét formáljuk, valamint az iskolában megtanultakat kiegészítsük. Mindez természetesen nagyon játékosan, életszerűen, a gyerekek életkorának megfelelően zajlott le.
 
Az alapvető célokat természetesen kiegészítette a határon túli gyerekek magyar nyelvismeretének, beszédkészségének, illetve a tanulók művelődéstörténeti ismereteinek fejlesztése. Táborunkban ezek a tanulók olyan könyveket ismerhettek meg, s vehettek kézbe, amelyek otthonukban sajnos hiányoznak.
 
A tábor során PÉCS városának és BARANYA megyének máig ható kulturális örökségét, hagyományait mutattuk be a résztvevő határon túli magyar vendég- és a Dél-dunántúli Régióból érkező tanulóknak. Mindezt játszva-tanulva tettük felhasználva a legkorszerűbb drámapedagógiai és könyv- és könyvtárhasználati eljárásokat, valamint az irodalmi, zenei és kézműves foglalkozásokat is.
 
A tábori „játszva tanulás” alapját a napi csoportmunka adta. A feladatok irányítói és segítői ebben az évben is a kiscsoportvezetők voltak. A csoporttal együtt dolgozó vezető nevét mindig a feldolgozást megelőző napon húzták ki a gyerekek. Így egyrészt valamennyi foglalkozás-vezetőt megismerhették a tanulók, másrészt a mindig más-más feladat megoldásával érdeklődési körük és ismeretszintjük is bővülhetett.
 
A téma és a feladat kijelölését követően a gyerekek elkezdték a felkészülést a napi csoportbemutatókra. A tábori munkát idén is minden reggel megelőzte egy játékos tréning – egymásra épülő drámapedagógiai játékok sora - mely rövid bemelegítésként, ráhangolódásként képezte a csoportmunka részét. Ezután már a gyerekek készítették jelmezeiket, s írták az adott napi történetük forgatókönyvét. Ez a felkészülés azonban csak alapul szolgált a napi bemutatók összeállításához, mert a résztvevők egyénisége, s alkotó ötletei nélkül nem lehetett volna olyan izgalmassá, s érdekessé tenni a délelőtti kiscsoportos foglalkozásokat.
Kora délután kezdődtek a játékos jelenetsorok. Az idei csoportfoglalkozások a misztikum és Pécs városának bűvöletében zajlottak le. Munkánknak a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont „Körbirodalom” Gyermekkönyvtára biztosított helyet. Bátor színészeink remek darabokat alkottak és mutattak be mindenki nagy örömére.
 
Röviden arról, hogy mi is történt 2011-ben az „IDŐVONAT utasaival”…
 
A megérkezést követő első állomásunkon” (július 26.): a táborlakók témául Zsolnay Vilmost, az alkímistát kapták: megtudtuk, hogy mi fán terem az alkímia és milyen nehézségekkel nézett szembe Zsolnay a dinasztia megalapítása során. Láthattunk rövid pillanatképeket Vilmos mindennapjaiból, s arról, hogy hogyan állt helyt a párizsi Világkiállításon világhíres eozinjával, s egyéb termékeivel. De nem maradhatott ki a Zsolnay család eredetével foglalkozó előadás sem; találkozhattunk a hét civakodó Zsolnay-testvérrel, illetve Vilmos és bátyja, Ignác gyáralapításra irányuló törekvéseivel. Tanúi lehettünk néhány balul sikerült gyárbéli kísérletnek is, melyeket természetesen kellő humorral átitatva adtak elő a gyerekek.
 
A második témánk (július 27.): Zsolnay Vilmos fiához, Miklóshoz kapcsolódott, aki híressé elsősorban a szabadkőművességgel, illetve kalandos és bohém életével kapcsolatban került az előadások középpontjába. Betekintést nyerhettünk Miklós egy-egy dolgos napjába, majd az azt követő hajnalig tartó mulatozásaiba is. Az előadások hangsúlyozták apa és fiú, Vilmos és Miklós - néhol igen viharos - kapcsolatát. Több bemutató kiemelten foglalkozott a Zsolnay-fiúhoz kötődő pletykákkal is; többek között egy meglepetésekkel teli karácsonyi vacsorával, ahol egy ajándékdobozból Miklós leendő felesége ugrott ki; ez a jelenet pedig számos mulatságos és kacagtató pillanatot okozott az előadások nézőinek.
 
A következő napi feladatunk (július 29.) során a vámpírok képzeletbeli világával foglalkoztunk behatóbban, illetve azzal, hogy miért élik ezek a történetek manapság reneszánszukat az irodalomban, vagy akár a filmekben. Kiváló - hol komorabb, hol humorosabb hangvételű - előadások születtek, melyek egyrészt a történetek lehetséges valós, történeti oldalával - pl. Vlad Tepessel - foglalkoztak, másrészt a Bram Stoker regénye nyomán kiakult - mai napig meghatározó - vámpírképpel, amit Drakula és Nosferatu képvisel. A téma aktualitásához hűen természetesen születtek - a mozikban igen népszerű - Twilight történetek által ihletett színdarabok is.
 
Az utolsó előtti nap (július 30.) délelőttjének kitűzött célja a tábori munka összefoglalása, s az itt szerzett élményekről felidézése volt. Az addig elvégzett munkánkat színvonalas óriásplakátokon foglaltuk össze; így a táborvezetőségből verbuválódott zsűrinek különösen nehéz dolga volt, hogy megállapítsa a pontszámokat; ezzel meghatározva az egész csoportverseny végeredményét is.
 
A délelőtti „idővonatozás” fárasztó munkáját délutánonként manuális és sporttevékenységekkel oldottuk fel. Ezek egy része szervesen kapcsolódott az adott korszakhoz is. A táborozás ideje alatt folyamatosan zajlottak az „IDŐVONAT” Olimpia sportversenyei, s a délutánokat kézműves- és mesefoglalkozások is színesítették. Ebben az évben a gyerekek képeslapot terveztek és ragasztottak, valamint lehetőségük nyílt színes papírvirágok, illetve drótból készült ékszerek elkészítésére is. A lenyűgöző alkotások megszületéséhez nagy segítséget nyújtott: Balázs Ágnes, Dénes Anett, Káldy Júlia és Takács Júlia.
 
Délutánonként és esténkénta napi tábori munkát jól kiegészítették a meghívott előadók, s kiemelkedő kulturális helyszínek meglátogatása. A tábor lakóinak az első estén - a tábori megnyitót megelőzően - egy fiatal gitárszakos egyetemista hölgy hangversenye teremtette meg a hangulatot a későbbi kedélyes ismerkedési esthez (július 25.). Július 26-án a táborozók tanulságos sétát tettek az átadás előtt álló Zsolnay Kulturális Negyedben, ahol betekintést nyerhettek a világhíres Gyugyi-gyűjteménybe is. Másnap ismét sétára indultak a résztvevők a Zsolnay Kulturális Negyedbe, ahol először a Kodály Központot (ott idegenvezető segítségével jártuk be a fontosabb termeket és betekintést nyertünk az épület titkaiba is), majd a Bóbita Bábszínház színháztermét és bábmúzeumát ismerhették meg. Az ötödik napon a vámpírokkal foglalkozó előadásokat kiegészítette, s tanulságos perceket okozott Spirit Bliss fantasy írónő látogatása táborunkban, aki Árnyékvilág című könyvével, s az írás technikáival ismertetett meg minket. Az írónő érkezése előtt került sor a tábor egyik legmaradandóbb élményt szolgáltató versenyére, melynek keretein belül a csapatoknak szendvicseket kellett készíteniük megadott kritériumok - pl.: ízletesség - alapján a táborvezetőség tagjaiból álló zsűri részére. A gyerekek nagy lelkesedéssel vetették magukat az étvágygerjesztő küzdelembe, majd a verseny végén természetesen „saját munkáikat el is fogyaszthatták”. Mindezeken kívül volt a táborozás során még: csoportok szerinti arcfestő verseny, filmvetítés és össztánc  is a tábor zárónapján.
 
Mindezek alapján, ha visszatekintünk az elmúlt 7 napra, azt hiszem a tábor valamennyi résztvevőjében rengeteg kellemes és jó emlék halmozódott fel. A gyerekek az utolsó napon véleményüket is nyilvánították, amelyből kiderült, hogy ők hogyan értékelték a közösen eltöltött napokat. Hogy mi a véleményük a táborról?! Bizonyságul álljon itt is néhány vélemény - elsősorban a határon túli magyar gyerekektől:
 
„Jók a programok, a táborvezetők, sokat kellett használni a képzeletünket,
mindenki vélemény számított. (Egyszóval: MINDEN)…”
 
„Tetszettek a programok, foglalkozások, szendvicsparti, filmezések, szerepjátékok…”
 
 „Jövőre is eljövök mert, tetszettek a programok, és IMÁDTAM ITT LENNI! :-)…”
 
 „…sok új barátot szeretem, jó volt a társaság...”
 
„…nagyon-nagyon-nagyon jól érzem itt magam és nagyon-nagyon jó a tábor…”
 
„Tetszik a program: kirándulás a városban, színdarabok, az ismerkedés, a játékok (röviden minden)…”
„…izgalmas, vicces, szórakoztató…”
 
„…nagyon tetszik és sok embert ismerhetek meg…”
 
„Isteniek a színjátékok, sütögetés, kézműves dolgok (ékszerkészítés), versenyek…”
 
Azt, hogy ebben az évben mit sikerült megvalósítanunk a tervezett programunkból (a táborvezetőség és a gyerekek együtt!), Paulo Coelho szavaival tudnám a legjobban megfogalmazni:
 
 „Tégy valamit annak érdekében, hogy újra megteljen az életed fantáziával. A fejünk fölött itt az égbolt, amelyet az emberiség évezredes megfigyelések során már annyiféleképpen magyarázott. De most felejts el mindent, amit a csillagokról tanultál, és újra angyalokká változnak, vagy gyermekekké, vagy bármivé, amiben éppen kedved van hinni. Ettől még nem leszel buta, hiszen ez csak egy játék, de gazdagabbá teheted az életed…”
 
Mi a táborozás során tulajdonképpen Pécs és Baranya megye mondáival, mítoszaival és legendáival ismertettük meg a gyerekekkel. Úgy, hogy közösen eljátszottuk az eseményeket, vagy éppen a meghatározó személyek életének főbb momentumait, érdekességeit. Ebből következik az, hogy táborunk egyik legmeghatározóbb élménye ez a csoportmunkában végzett (szín)JÁTÉK volt. Mindezzel mi nem egy, ún. pótiskolát szerettünk volna létrehozni  - ez nem is lehet cél a rövid időtartam miatt -, hanem egy játékot, vidámságot szerető közösséget, akik „játszva-tanulva” felfedezik az emberi kultúra összefüggéseit, nagyszerűségét.